|
 |
|
|
...
Kuczka Péter: Felhőn küldött üzenet
Valóban szép vagy? - így gondolkozom, -
kik nem szeretnek, milyennek is látnak,
dolgozó, szürke gépnek,
dolgozó, szürke gépnek, vagy virágnak,
ködnek, asszonynak, fehér napsugárnak?
Akkor, az erdő szélén, nyári napban,
olyannak láttalak, mint bárki mást,
most messze vag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tűnsz a lejtőn.
Nemzeti Múzeum (fotó: Gottl Egon)
Kuczka Péter: A Nemzeti Múzeum
Hol vérpad állt
Hol vérpad állt és Hajnóczy fejét
a bőrzekés hóhér bárdja lecsapta,
történelmünk egy lapja lett a rét,
s nem pu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... listákat:
"Kopré, Pilinszky, Nemes Ngy, Darázs,
Rába, Vas István, Lakatos Weörös
Egyik citrom - a fogam belevásik
A másik arisztokrata nemes."
(Krassó György szerint, a verset Kuczka Péter írta és a Szabad Népben jelent meg.)
A fenti iromány végzetes hatásából semmit sem vesz el az írás silánysága.
A nemzeti kultúra, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... érdeme lett volna, azoké, akik 1953-ban könnyes szemmel, ódákkal, megrázó elbeszélésekkel, érzelgős költeményekkel búcsúztatták Sztálin elvtársukat. (Déry Tibor, Háy Gyula, Aczél Tamás, Kuczka Péter, stb. - Tessék csak elővenni az Írószövetség korabeli folyóiratát!)
Viszont Mindszentyt, Pongráczékat, a Széna térieket (Szabó bácsi), a dél-budaiakat (Oltványi László), te... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Messze volt a föld
Kuczka Péter
Nem volt soha egy talpalatnyi földem,
egy szem gabonám nem termett soha.
Nem féltem, hogy a vetéseket zölden
szétveri a jég szöges ostora.
Nem szántottam és soha sem vetettem,
városban éltem. Messze volt a föld.
Áru voltam s áru volt a kenyér is,
amely az ételem mellé került.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... élni címen összegyűjtött költeményei láttak napvilágot akkor. Ők voltak az ,,öregek". A három elsőkötetes költő pedig Nagy László (akkor még F. Nagy László néven) a Hungáriánál, Kuczka Péter a Révainál, én - mint legfiatalabb - a Danténál.
A Dantéhoz mellesleg úgy február-március körül jutottam el, május végére mégis ott voltam a könyvesbolt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kuczka Péter: Majd...
Ahogy az őszök futnak,
ahogy a föld kering,
egyszer eszedbe jutnak
szerelmes éveink,
s ámulva nézed őket
csukott pillák mögül,
mint karcsu szálfenyőket
völgyecske mélyibül,
vagy havak olvadását,
mikor tavasz rohan,
vagy csillag lefutását,
ha zuhanvást zuhan,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
[Hármaskép]
KUCZKA PÉTER
Kezdet
Czövek Rózsa tanító néni fölém hajolt, mutatta, hogyan kellett volna megírnom a dolgozatomat, mert buta vagyok, pedig van eszem, többször moshatnám a hajamat, beletúrt nénisen, barátságosan, olyan közel volt domború melle, hogy remegni kezdtem, szavam elakadt, Cuca nézett, blúzának felső gombja hirtelen kinyílt, odanyú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Régiségbolt
Ahogy végére értem az üzlet látnivalóinak, egy fura kis emberke állt elém. Fekete ruhában volt, arca a falon függő megbarnult képekhez hasonlított, keze - láttam, mikor felemelte -, sárga volt és sápadt, mint az elefántcsont-faragványok a vitrinekben.
- Jól megtetszett nézni mindent? Tetszett látni szép régi porcelánjainkat, flamand ónedényeinket, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sokk
Igen, igen, most már jobban sokkal vagyok, nagyon jól bántak velem a kórházban, amikor elbúcsúztunk, a főorvos megveregette az arcomat, s azt mondta, hogy csak vigyázzak magamra, semmi idegeskedés, a legfontosabb a nyugalom, váltsam ki a receptet, ha úgy érzem, hogy szükséges, vegyek be egy-két tablettát, s nem ártana, ha csökkenteném a dohányzást.
Nem tu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Női titok
- Ha a férfiak csak sejtenék - mesélte a megszokott találkozón Mócsy, a vegyész -, hogy mi mindent tudnak róluk a nők, nem mászkálnának olyan gőgösen, kidüllesztett mellel, előreugró állkapoccsal, nem hencegnének férfiasságukkal, vagy állami sofőrjükkel, hanem behúznák fülüket-farkukat, ha tőlük tíz méterre felbukkanna valami szoknyás személy. Mert a nők minden... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A forrás
Pohár víz az asztalon. Mozgékony a mozdulatlanban. Engedelmesen elfogadja a kényszert. Átvilágítja a napfény, elnyeli, csillog, egyszerű üvegoszlop. Az üresség telítődött, a formátlan formát kapott. Nem látszik tőle idegennek, pedig önmagától ezt sohasem választja, emberi, tőle független akarat kényszerítette rá. Azonosult vele.
Sima, függőleges henge... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Úton
Jaj. Alig van már levegőnk. Ami a réseken beszűrődik kevés és szaglik. A verítéktől, a szájszagtól, a vizelettől, a bomlástól. Mikor érünk már oda? Hiszen azt sem tudjuk, mióta utazunk. Egy hete, tíz éve, ezer éve? Nem ezt ígérték nekünk, amikor elindultunk. Gyorsan ott leszünk, mondták, és megszabadulunk az életveszélytől.
Háború volt körülöttünk. Hullák... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Megindultak
Messze, messze történt, egy távoli országban, sohasem derült ki, hogyan kezdődött, a nép énekelt róla és mesékbe foglalta. Minden mesének más volt a főhőse, egyiknek szénbányász, másiknak szegény parasztember, de beszéltek sokgyermekes anyáról, leszerelt katonáról, falusi plébánosról, néha még költőről is.
Úgy kezdődött, hogy emelkedtek az adók, na... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kuczka Péter
TALÁLKOZÁSOK
A név és az üllő
- Ne aludj, Peti, ébredj fel - hallom apám hangját tisztán és élénken, aztán hirtelen elhallgat, a telefon csörgésére ébredek, álmodtam. A hang emléke találkozásra késztet, átmegyek a másik szobába, megnézem múlt századi stílusban festett, sötét háttérből kiemelkedő önarcképét. Szemét rám, a tükörre szegezi, állá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kulcsát, a vasrácsos ablakot, a kazamatákat is.
A rajzok egy kis könyvecskében vannak. Első oldalán gót betűs német ajánlás. Berger, a "profoss" vagyis a börtönőr adta "für Maler Kuczka" vázlatozáshoz, mivel ő is tudta, hogy apám festőnek készül. Portrét vagy szentképet kaphatott érte. A vázlatkönyv nem telt be Péterváradon, apám mindenhová magával vitte, rajzolt bele M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ismerkedés
Megnyomtam a csengőt. Az ajtó rácsa mögött kinyílt az ablak, fiatal nő nézett ki, a szobalány lehetett, megkérdezte, kit keresek. Szabó Lőrinc urat - mondtam, erre beengedett.
Beléptem.
Sejtettem-e, gondoltam-e, éreztem-e, hogy mi kezdődik, hogy ennek a belépésnek milyen következményei lesznek, hogyan formálódom, alakulok tőle, hogyan hat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kuczka Péter: Majd...
Ahogy az őszök futnak,
ahogy a föld kering,
egyszer eszedbe jutnak
szerelmes éveink,
s ámulva nézed őket
csukott pillák mögül,
mint karcsu szálfenyőket
völgyecske mélyibül,
vagy havak olvadását,
mikor tavasz rohan,
vagy csillag lefutását,
ha zuhanvást zuhan,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kuczka Péter:
Csipkebogyó
Mákoskalácsot vett ki a szatyrából,
felszeletelte unokáinak.
Ruhájából és kendőjéből áradt
a köd és falusi szag
és rámnézett és lassú szóval mondta:
"Neked is hoztam valamit... ó,
tudom, hogy szereted... itt van
egy marék csipkebogyó..."
És kiöntötte s szétgurult az asztal
lapján a rubintos, kövé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kuczka Péter: Anyám keze
Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.
Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.
Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.
Szeme nagyon messze néz
és a ... |
|
|
|
|
|
